2009. november 3., kedd

The Meteors - Az alapelmebaj


Alanyunk a psychobilly allegóriájának megfelelő, rothadt galambszívű szörnyeteg szülőatyja.
A zenekar két alapítótagja, P. Paul Fenech és Nigel Lewis a hetvenes évek végén kezdett rockabilly muzsikát játszani a Raw Deal nevű formáció keretében. 1980-ra elegük lett az addigra populárissá és sablonossá vált műfajból és megalapították a The Meteors-t. A nevet egy régi rockabilly zenekartól kölcsönözték, amelynek tagjai egy repülőgép-szerencsétlenség következtében vesztették életüket az ötvenes években. A dobokhoz Mark Robertson került, aki a The Models elnevezésű punk zenekarban játszott.

Pál bácsi szereti a horrort!


Új zenekaruk a korai punkot ötvözte a rockabillyvel, a szövegvilág a horror és a sci-fi világába kalauzolta a hallgatót. Ezzel megszületett a psychobilly, amelyet véleményük szerint csak ők játszanak tisztán (Only The Meteors Are Pure Psychobilly). Követőik (The Crazies vagy Zorchmen) alakították ki a wreckinget (korábbi nevén "going mental"), amelyről a krónikák lapjain már szót ejtettem. Manapság a rajongók a World Wide Wrecking Crew (WWWC) nevezetű csoportba tömörülnek. Fenech gyakran köpködött csirkevért a koncerteken, amely a szokatlan tettek sorában utolsóként arra az elhatározásra juttatta a szervezőket, hogy túl veszélyesek, így mellőzni kezdték őket. Hamarosan punk koncerteken tűntek fel, de leszögezték, hogy az ő mulatságaik mentesek a politikai és vallási észosztástól.

Fűrész úr elveszi a kedvedet a világmegváltástól!


1981-ben szerepeltek négy számmal (Voodoo Rhythm, Maniac Rockers From Hell, My Daddy Is A Vampire, You Can't Keep A Good Man Down) a Meteor Madness című kisfilmben Keith Allen humorista társaságában, majd egy kétszámos kislemez (Radioactive Kid) után augusztusban megjelent az Islands Records jóvoltából az első nagylemezük is, az In Heaven.
Decemberben Mark kilépett és a Theater of Hate nevű zenekarban folytatta, 1982-ben Nigel is elhagyta a bandát, de később útjaik megint keresztezték egymást az Escalators nevű bandában. Mick White lett az új bőgős, Russel Jones csatlakozott mint gitáros és Steve "Ginger' Meadham vette át az ütőket. 1983-ban felvették a Wreckin' Crew albumot, amelyet Fenech nem tartott túl jónak, ennek ellenére fontos mérföldköve lett a műfajnak. Mick ezután el is hagyta a bandát és megalapította saját zenekarát Guana Batz néven. 1985-ig két bőgőst is kipróbáltak, de végül egy harmadik, Neville Hunt lett a befutó. Közben a Stampede nagylemez is elkészült és ezek után 1991-ig minden évben megjelent egy albumuk (1986 Sewertime Blues, 1987 Don't Touch The Bang Bang Fruit, 1988 Only The Meteors Are Pure Psychobilly, 1988 The Mutant Monkey And The Surfers From Zorch, 1989 Undead, Unfriendly And Unstoppable). 1991-től maga Paul készítette a felvételeket, mivel képzett hangmérnök, azóta In Heaven néven egy profi hangstúdiót is üzemeltet. Napjainkra már csak ő maradt meg az alapító tagok közül, jelenleg Wolfgang Hordemann dobossal és Simon Linden bőgőssel koncertezik.

A bőgőben egy lidérc lakik, mert kéken lángol.


26 nagylemez, számtalan válogatás és kislemez után legalább annyira nehéz kedvenceket mondani, mint kezdő vámpírnak életben maradni egy napelemfarmon. Azért tájékoztató jelleggel megjegyezném, hogy a Rawhide, a Fuck Like A Beast, a Graveyard Stomp, az Insane, a Psycho For Your Love és a Wolfjob című szerzeményeket vétek kihagyni.


The Meteors - Graveyard Stomp





The Meteors - Psycho For Your Love




The Meteors - Rawhide