2009. december 25., péntek

Psycho Orchestra X - A kedves kórokozó


Eme briliáns zenekar tagjai is legalább kétszer sorban álltak az elektrosokkért, amikor a helyi elmegyógyintézetben akció keretében osztották azt.

Gyógyszert szedhetsz, teát ihatsz, a himlő elől el nem futhatsz!


A történet 1982-ben kezdődik az akkor még nyugat-németországi Hannoverben, ahol Beaker Pox (ének, gitár) és Slin Pox (dobok) rendszeres rémisztgetésbe kezd elsőként az országban. Egy év múlva Carl Pox is csatlakozott mint dalszövegíró és ritmusgitáros. 1984-ben kijött az It's so dark című kislemezük a Wahnsinn Records által, majd a holland KIX4U segítségével az első nagylemezük, a Voodoo Power is megjelent. Az európai turnéjuk után hivatalosan feloszlottak, de még 1991-ig különféle fesztiválokon vállaltak fellépéseket. Néhány válogatáson is feltűntek közben (például Psycho Attack Over Europe sorozat). 2008 óta újra koncerteznek, a Psychomania Rumble fesztiválon tértek vissza újfent egy kicsit módosított felállással (Borg Pox - dob, Mad Pox - ritmusgitár).

Itt éppen elmúlt a gordonundor!


Az együttes nevének rövidítése betegségek egy csoportjára (himlő) utal, amelyek kiütésekkel járnak. Az egész formáció nagyban különbözött a korszak psychobilly bandáitól. Ritkán használtak nagybőgőt (Hellco Pox birtokolta ezt a pozíciót), inkább a basszusgitárt preferálták, de gyakran mellőzték teljesen ezt a szekciót. Az erősen torzított ritmusgitár és a rekedtes énekhang is kiemelte az akkori együttesek közül. Hangzásilag a Bauhaus post-punk együtteshez álltak közel. A dalszövegek az emberiséget negatív színben tüntették fel és külsőségekben is a nagyon elborult irányt képviselték. Transzvesztitának öltöztek, eredeti állatvért és csontvázakat használtak színpadi műsoraik alatt.
A cinterem őrült őre a Nighttime Syndicate és a It's so dark nevezetű szerzeményeket ajánlja.

P.O.X. - Nighttime Syndicate



P.O.X. - Rockin' Daddy


2009. december 9., szerda

Demented Are Go - A ferde hajlamú függvény


A DAG a psychobilly egyik mérföldkövének számít, ami a színpadi játékot illeti, sőt azóta is kevesek mutattak be ennyire aberrált felvonásokat az agyalágyultság színházában a nagyérdeműnek.
A zenekar 1982-ben alakult a dél-walesi Cardiffban. Eleinte meglehetősen zűrzavar uralkodott a hangszerek körül, Mark Phillips (művésznevén Sparky vagy Spark Douche Retard) ült a doboknál, Ant Thomas (Sparky unokatestvére) énekelt, később Dick Thomas is csatlakozott gitárosként, aki Anttal nem állt rokoni kapcsolatban és jelentős szerepe volt a banda megreformálásában. Bőgős poszton megfordult Simon Crowfoot (később a Tormentben folytatta), majd Ray Thompson (The Questionnairesben is játszott) vállalta magára a húrmolesztáló pozíciót. Közben Sparky és Ant helyet cseréltek, amely felettébb egyedi hangzást adott a formációnak az ének területén. A zenekar neve állítólag a "Demon teds are go!" kifejezésből ered, amely utal a rockabilly (ted) és a horror (demon) kapcsolatára, valamint egy régi sorozat, a Thunderbirds jelmondatára is (Thunderbirds are go!).

Tébolyult tizenéves tetemeket tartogat a táskájában.


Hat hét próba után fel is léptek, a fogadtatásuk pozitív volt, így pár év alatt sok helyen megfordultak. 1984-ben a Hell´s Bent On Rockin´ válogatáson két számmal szerepeltek, majd 1986-ban a Holy Hack Jack elnevezésű kislemez után, megjelent első albumuk, az In Sickness & In Health. Még ebben az évben áttelepültek Londonba, ahol Dick kilépett, mivel nem tetszett neki az együttes által vett új irány, helyét Lex Luther vette át. A nagybőgő tájékán is változások álltak be, Graeme Grant fogta immáron a gordon nyakát. A második lemezük, a Kicked Out Of Hell számait egy foglalt házban írták meg akusztikus hangszereken 1988-ban, mivel az elektromosságot nélkülözniük kellett. Ez nemzetközi ismertséget eredményezett és nem utolsó sorban Sparky ekkor lépett a drogfogyasztók morfinszármazékokkal kikövezett útjára.

Jönnek a halálpockok és liszttel kenik be az orcádat!


1989-ben három nap alatt felvették az új tagokkal Mike-kal (gitár) és Billy Munsterrel (bőgő) a The Day the Earth Spat Blood nevű kislemezt, amely nyolc számot tartalmazott. Ezután turnéztak Európában és 1991-ben neki láttak az Orgasmic Nightmare felvételeinek, amelyen újra Lex gitározott. Ismét felkerekedtek és a ferde hajlamok országába, Japánba is eljutottak rövidesen, ahol Sparky gyakran lépett fel meztelenül. 1993-ban a kifogyhatatlan ötletek bizonyítékaként a Tangenital Madness On A Pleasant Side Of Hell című albumukat csinálgatták, majd 1995-ben az énekes mentális problémái miatt feloszlottak, de 1996-ban visszatértek a I Wanna See You Bleed kislemezzel. 1997-ben az Egyesült Államok nyugati felébe látogattak, ahol a frontember meglehetősen egyedi műsoraival (pl. önkielégítés egy porszívóval) szereztek hírnevet. 1999-ben a Hellucifernation nagylemez elkészítésén fáradoztak, de Sparkynak újfent problémái adódtak a mentális állapotával, így egy turnét kénytelenek voltak lemondani és fel is akartak oszlani, de végül a folytatás mellett határoztak. New Jerseyben léptek fel, ahol sikerült felgyújtaniuk egy kisebb parkot a szórakozóhely körül és a beállás után Phillips-et egy lány molesztálásért le is csukták (valójában csak a hátsó felébe csípett a 16 éves lánynak, de az ottani törvények szerint ez molesztálás). Mivel a 60000 dolláros bírságot képtelenek voltak kifizetni, az együttes hazament, Sparky pedig egy hónap múlva és 100 dollár büntetés törlesztése után tért vissza Angliába. A történtek után egy kicsit nyugalmasabb időszak következett, Lex visszatért, Criss Damage az ütőket vette a kezébe, Paul Lambourne pedig a nagybőgő húrjait. Újabb turnék következtek és újabb letartoztatások, így a felállás gyakran változott. 2003-ban a Live at the Galaxy live albummal, 2005-ben a Hellbilly Storm nagylemezzel jöttek ki, közben Strangy és Doyle (A Klingonz bőgőse és gitárosa) is megfordult náluk. 2006 elején az amerikai hatóságok szabotálták a turnéjukat az énekes múltja miatt, de Európában továbbra is koncerteztek. A jelenlegi felállás Sparky, Ant, Stan és Grischa.

Ne fényképezz, mert vonalzót dugok a húgycsövedbe!


A meglehetősen elborult szövegek és a sablonmentes színpadi műsor miatt kedvelem őket, Sparkyban pedig a psychobilly allegóriáját vélem felfedezni. Az emberiség őszinte és sértő bírálatát, a tabuk könyörtelen ledöntését. Olyan értéknek hazudott közhelyek ellen lázad emberünk, amelyek önmagukban is példázzák a Homo sapiens sapiens képmutatását.

Az emberiség a marslakók péniszét nyalogatja.


De zsörtölődés helyett ajánlanám inkább a Pervy In The Park, a Vibrate, a Cripple In The Woods és a Zombie Stalk című számokat.


Demented Are Go - Human Slug

Demented Are Go - PVC Chair

Demented Are Go - Skating in the rain