A vén csont még egyszer megböki a bendőt!

5. The Meteors koncert tizenegy felvonásban 1984-ből. A többi ízletes húscafatot a "Javaslatok" menüpont alatt leljük meg.

6. Mad Sin, próbatermi felvétel (1990).

7. Meantraitors koncert, 1991.

8. Korai felvétel (kb. 1983) a Demented Are Go-ról, a Cairo nevezetű bolt pincéjében rögzítették 16 mm-es filmre, hang nélkül.

A vén csont is átszúrja a beleket!

Pár mozgókép azokból az időkből, amikor még kedvenc kottakatonáink száján gyakrabban alvadt meg a vér.

1.Dokumentumfilm a King Kurt főszereplésével 1983-ból. Tele van elborult eseményekkel, a végén pedig betekintést nyerhetünk a korabeli psychobillyk mókás életébe.

2. A Mad Sin Meattrain At Midnight című szerzeményének klipje, amely a sorban az első, és Franciaországban készült.

3. Mad Sin, Dypsomaniaxe és Peacocks koncertek egy kétnapos fesztiválon 1991-ből.

4. Nekromantix koncert a Psycho Night nevezetű rendezvény harmadik felvonásán.

Elmer's Shotgun - Magányos sörétes az Újvilágból

Aki korán támad fel, hullaszagot lel.

Hasonlóan érezhettek amerikai cimboráink is, akik 1988-ban csaptak az élőholtak fülére a kaliforniai Santa Cruz városában. Nick Mitchell (nagybőgő) és Todd Smitherum (dobok) alapította a zenekart, Pete Johnson vállalkozott a gitárhúrok nyúzására, és a dalolás megtisztelő feladatát is ő végezte. Nick házában gyakoroltak, és itt került sor az első koncertre is a Nervous és a Kingpins nevezetű bandák társaságában. Eleinte nem mentek messzebbre a városi temetőnél, de 1990-ben eljutottak a Big Rumble fesztivál első felvonására, ahol az európai pszichomuzsikusok színe-java képviseltette magát (Mad Sin, Klingonz, Guana Batz stb.). 1993-ben a harmadikon is színpadra léptek keményebb hangzással, amelyet az új gitárosnak, Brian Gilliamnek köszönhettek. Zenéjükben nem ragaszkodtak annyira a rockabilly alapjaihoz, mint más zenekarok. A botrányokat sem igyekeztek elkerülni, egyszer felgyújtották egy szórakozóhely művészbejáróját, valamint a gordonos rendszeresen szerzett sérüléseket a mulatságokon ittassága végett. 1995-ben váltak külön útjaik.

 

Elmer's Shotgun -  Santa Songray

Elmer's Shotgun - Ghastly Killmore

Őpondrósága harmadszor is hatalomra tör!

Előbújt elmém rejtekéből!

Belsőségei:

A psychobilly rémeinek mitológiai háttere

A feldolgozások lajstroma

Ínyencségek 1980 és 1985 között

Síri zörej 

Vonaglókép

A kerge kalapács kivégzése

Furcsa fazonok rovata

A cinterem cintányérosai

Ára lelkiismeret szerint.

nyugulun@gmail.com

Elkallódott testrészecskék V.

The Scannerz

1986 elején tűntek fel Németországban, Sebastian Glenz (gitár,ének) és Uwe Klein (nagybőgő) számítanak az alapítótagoknak, később csatlakozott hozzájuk Murphy (ritmusgitár), Pennmütz (dobok) és Klaudia Menzel (ének). Murphy és Pennmütz hamarosan kilépett, a bőröket rövid ideig Gonzo ütötte, de még az első nagylemez felvétele előtt Johannes Bokskopf vette át a helyét, mivel behívták katonának. The Scannerz néven jelent meg egyetlen albumuk, zenéjük a rockabilly és psychobilly határán egyensúlyozott, leginkább a Restless hangzásvilágát idézte. Bokskopf nem volt állandó tag, ezért a korong borítóján nem is látszik a dobos arca. Gammel vette át az ütőket, de a zenei irányvonal változása miatt Glenz kilépett, Michael lett az új gitáros, A dobokhoz visszatért Gonzo, de a 80-as évek végén megszűnt a zenekar. Sebastian megfordult a The Hot-Riffs, a The Paralysers zenekarokban, jelenleg a The Tin Cans-ben játszik.

The Scannerz - I'm Victim Of Your Love

Grovelhog

1987-ben léptek színre Birminghamben, Richard Gunson (gordon) és Duncan Thompson (gitár) volt az ötletgazda, hozzájuk csatlakozott Simon Mabbot (ének) és Clive Meldrum (dobok), ez a felállás nem változott meg soha. Első koncertjük a Demented Are Go előtt zajlott le, akik éppen a Kicked Out Of Hell nevezetű albumukat mutatták be. Külföldre soha sem jutottak el a zenekarral, a Night Of The Long Knives elnevezésű fesztiválon kétszer is felléptek. Két demójuk jelent meg, amelyről a Times Gotta Change című alkotás a Psycho Tendencies válogatásra is felkerült, valamint a sheffieldi Take Two klubban készült élő felvétel is megjelent később egy gyűjtemény keretében. 1990 elején feloszlottak, mivel - saját bevallásuk szerint - már nem okozott örömet nekik a muzsikálás. Egyesek szerint zenéjük a metál felé konvergált.

 

Frissen jó a saját készítésű gorombaság!

Grovelhog - Times Gotta Change

The Hangmen - A hóhér hatalmas hegedűje

Cimboráink hangjegyekből font kötéllel juttatják a másvilágra a közönség kevésbé élelmes tagjait.

1989 végén öltött hallható formát a zenekar három álnok figura (Loz Dolan - gitár/ének, Johnny Burnout - nagybőgő, Craig 'Pumpkinhead' Spence - dobok) segítségével az angliai Stocktonban. Agresszív hangzásuk és bizarr szövegeik hamar népszerűvé tette őket, így 1990-ben felvettek egy demót, amely Gutbucket Rock 'n' Roll címmel rövidesen albummá is ért a Rockhouse Records jóvoltából. 

 Aki nem lép egyszerre, kötelet kap estére!

Ezzel be is indult a mindenkit felemésztő masina, számtalan koncert és fesztivál után 1995-ben kiadták a Last Train To Purgatory néven a második lemezüket a saját kiadójukon keresztül (Bone Tone Corporation), majd három év múlva ugyanitt jelent meg a Tested On Animals nevezetű korongjuk. Ezután kisebb-nagyobb kihagyásokkal gyártották a dalokat, amelyek további négy hanghordozót töltöttek meg (Original Sins - 2000 - Crazy Love Records, No Happy Endings -  2001 - Ripper Records, Play Dead - 2003 - Tombstone Records, Cacklefest - 2007 - Abattoir Records). Emellett a tengerentúlon és Európában turnéztak, számtalan válogatáson (pl. High Voltage sorozat)  és néhány dokumentumfilmben (pl. Psychobilly Cancer On Rock 'n' Roll) is szerepeltek. A felállás többször is változott, Loz maradt az egyetlen eredeti tag, jelenleg 'Kill 'em' Gillham dobol és Geordi Whitetrash gordonozik.

 A hóhér is mulat néha.

Elég sok kellemes számuk született az évek során, az Acid Bath, az Uranium Rock, a Dancing On Your Grave és a Hang 'em High egyértelműen eme csoportba sorolható.

The Hangmen - Hang 'em High

Elkallódott testrészecskék IV.

Rockin' Bones

1988-ban léptek a téboly mezejére a messzi Franciaországban, Arnaud 'The Snake' rémmesés orgánumával, Jean 'Spectrex' goromba gitározásával, Fabien 'Eskimo' a gordon megtépésével, amíg Patrice 'Psychopat' a dobok botozásával próbált hangulatot csempészni a közönség agonizáló sorai közé. Ténykedésük temérdek koncertet és egy nagylemezt eredményezett Welcome To The Forbidden Planet (1992-CD, 1993-LP) címen, valamint a Psycho Attack Over Europe harmadik részére is felzenélték magukat, de 1994-ben feloszlottak.

Rockin' Bones - Tremors

 Iberia Trash

 1998-ban alapította a zenekart két elvetemült (M. Psycho-Trash - gitár/ének, Alfonso Carlos López - dob,szájharmonika, háttérzajok), akik a B-kategóriás horrorfilmek világában kalandoztak már egy ideje. A bőgőt örökös száműzetésre ítélték, zenéjüket psychobilly-trash jelzővel illették. 2000-ben az SG Records égisze alatt kiadták a Mondo Psycho című albumukat, valamint több válogatáson is szerepeltek (Revel With A Cause, High Voltage Vol. 2&3).

Iberia Trash - El Vampiro

Radium Cats

 1988-ban döntötte el egy testvérpár (Paul Paterson - gitár, Lee Paterson - nagybőgő), hogy Skócia sem maradhat muzsikáló rémek nélkül. Az ötlet Johnny Maben dobosnak is tetszett, így meg is rohamozták a sziget földalatti zenei világát, amely még ebben az évben tengernyi koncertet és Munster Madness néven egy korongot hozott a világra. Népszerűségek később sem csökkent, 1992-ben második lemezüket is kiadták Other Worlds címmel. A kedvező körülmények ellenére 1994-ben feloszlottak.

Radium Cats - Go,go,go

Elkallódott testrészecskék III.

Shark Bait

1984-ben láttak napvilágot zenekar formájában, a kezdőcsapat Dave Finnegan (ének-gitár), Simon Farrell (nagybőgő), Feargal Heapes (gitár)és Johnny Bonnie (dobok) alkotta négyes volt Dublinból, de az ütős hangszer területén gyors változás lépett érvénybe Martin Farrell képében. Mivel ez idő tájt a műfaj még ismeretlennek számított Írországban, hamar felkeltették a média figyelmét, több újságban és tévéműsorban is szerepeltek. 1985-ben huszonöt saját nótát rögzítettek és jó pár feldolgozást is (Be Bop a Lula, Wild Thing, Rattle Snaking Daddy, Johnny Cynic stb.). Önálló albumot soha sem adtak ki, néhány nevesebb válogatáson szerepeltek (Stomping At The Klub Foot 5., The Weird Weird World of Guru Weirdbrain, The Sham Rocks). 1987-től Neal Murphy simogatta a bőröket, de az év végén feloszlott az együttes. "Romjain" jött létre a Spellbound és Scared Stiff.

Egy cápa rémálma.

Shark Bait - One More Bite

Riptide

1994-ben alakultak a hollandiai Hengelo városában, Martin Welberg ragadta magához a mikrofont és a lant mai utódját, Dagmar Mebius a basszust erősítette egy gordonnal és Rodney Lok lett a dobok komor vallatója. Feldolgozásokkal kezdték, majd lassan dalírásra adták a fejüket, 1996 végére számtalan fesztiválon felléptek már a színtér nagyjainak társaságban (Batmobile, Mad Sin stb.). Ezután pár év csend következett, amelyet 2004-ben tört meg a feltámadás robaja, az új felállásban Jan Jaap Elzenga gondoskodott az ütésről, Serge Kokos (hosszú keresés után) pedig a húrok molesztálásáról. 2009-ben állt be végleg a jelenlegi állapot, Ed Keric foglalta el a dobok mögötti helyet.

Megeszünk mindenkit.

Riptide - Cold As Ice

The Quakes - Tengerentúli rengések

Leginkább úgy lehet jellemezni őket, mint akik túl korán ébredtek fel a rock 'n' roll ősi temetőjében, így kénytelenek voltak átkúszni a legközelebbi kísértetkastély pincéjébe.

1986 őszén pattant ki az együttes ötlete három legény fejéből Buffalóban, Paul Roman gitáros, Rob Peltier nagybőgős és Dave "The Ace" Hoy dobos alkotta a kezdőcsapatot. Sok más psychobilly zenekarhoz hasonlóan ők is rockabillyt játszottak, de a helyi punk rock közösség hatására áttértek pörgősebb és durvább zenére, valamint külsejük is erősen konvergálni kezdett a punkok öltözetéhez. Bár rajongóik száma nőtt, Londonba mentek szerencsét próbálni és többször is elküldték demójukat a Nervous Records-nak, de nem jártak sikerrel. Ezután felléptek egy belga fesztiválon, majd érvényes munkavállalói engedély hiányában az Egyesült Államok és Anglia között ingáztak.

 Ha utálod ezt a bolygót, csinálj földrengést!

A zenekar változásokon esett át, Dave Hoy a gordont vette át, a dobos pedig Chris VanCleve lett. 1988-ban sátáni kacajjal érkezett a szerencse, kiadták a The Quakes nevű albumukat a Nervous Records segedelmével és a Klubfootban is felléptek. 1989 elején a balsors hatalmas csapásokat mért a bandára, Dave Hoy autóbalesetben elhunyt, Roman zenei projektjei folyamatosan zátonyra futottak, kiutasították Angliából másodszor is. Ezek ellenére az év második felében Brian Doran dobos és Peltier segítségével felélesztette az együttest, a Big Rumble fesztiválokon be is mutatkoztak hamarosan.

 Most jöttünk a rémhajóval!

1990-ben Voice Of America néven második nagylemezük is megjelent, 1991-ben Japánba hívták őket, amely mély nyomokat hagyott bennük, koncertalbumot készítettek a turnéról, 1992-ben a Next Generation című korongjuk inkább a felkelő nap országában lett népszerű, így egy újabb helyi körutat iktattak be. 1995-ben a negyedik album, a Quiff Rock visszatért a gyökerekhez, de az állandó dobos hiánya 1998-ig megnehezítette a gyakori fellépéseket, amikor Richie lett a bőrök "örök" őre és verője. 2000-ben újabb váltás, Peltier helyett ezentúl Mark Burke molesztálta a bőgő húrjait, 2001-ben a Last of the Human Beings nevezetű alkotásuk kelt életre a saját kiadójuk, az Orrexx Records jóvoltából. Ezután fesztiválokon léptek fel, Paul Roman szólókarrierjét egyengette, valamint 2005-ben Psyops titulussal a hatodik nagylemezt hozták világra. Újabb tagcserék ideje érkezett el, Kenny Hill terrorizálja az óriáshegedű húrjait 2007 óta, Juan Carlos a doboknál tevékenykedik 2008-tól kezdve. 2009-ben megérkezett eddigi utolsó albumuk, a Negative Charge is.

Korai munkásságuk mai napig a kedvenc fülpihentetési eszközök közé tartozik, így ajánlom a Psychobilly Jeckyll And Mr. Hyde, a Nuthin' Goin' Down és Hangman's Noose című szerzeményeiket.

The Quakes - Psychobilly Jeckyll And Mr. Hyde 

The Quakes - Pack Your Bags And Go

1 éves az Erélyes Ebdüh!

Egyszer szelte végig a Föld bolygó a világegyetem éjfekete szövetének egyik fényfoltját súroló utat, amióta neki láttam a psychobilly alkotóelemeit ismertető elektronikus krónikámnak. Huszonegy társaság került eddig bemutatásra, valamint néhány nem zenei jellegű részlet is a betűfaló idegenek elé tárult bővebben. Tevékenységemet folytatni kívánom, amíg a Nap gyomra tartalmának elégetésétől felfújódva el nem égeti eme porgömböt, sőt még annál is tovább.

Elmebetegségünk gyökerei IV.

A kíméletlen képeskönyv újra itt van és berágja magát agyatok pöttömnyi vermeibe.

Áááá! Nyelvöltésben leledzik a psychobilly.

Színt és alkoholt visznek a kies pusztaságba.

A tavaszi szellőtől fakul a nadrág és a haj, bár ez nekik sohasem baj. ;>

Sokan vagyunk mókásak.

Megváltozott a gravitáció!

The Meantraitors - Szadisták egy szamovárból

Muzsikusaink megtréfálták az orosz telet, majd meghódították a psychobilly világát.

A zenekar egy triumvirátus (Sztasz Bogorad - gitár/ének, Igor Hologyikin - nagybőgő, Jevgenyij Beljajev - dob) jegyében jött létre 1989 tájékán Szentpétervárott. Pár koncert után jelentősen megnőtt a népszerűségük, követőik saját csoportot is létrehoztak 5th Column néven (a kifejezés az angol szlengben az árulókat és aktuális kormány megdöntésén fáradozókat jelöli). Egy demót is rögzítettek és elküldték a KIX4U kiadónak, amelyről végül három dal került fel a Psycho Attack Over Europe ötödik részére. 1990-ben új ember jött a gordont molesztálni Dimitrij Iljin személyében, majd a következő évben a dobos is kicserélődött Vlagyiszlav Ljascsukra. Hamarosan felfigyeltek rájuk a nevesebb külföldi kiadók, de ők egy moszkvai cég, az SNC mellett döntöttek. 

 A gumiabroncsok már nem tréfálnak.

1991-ben felveszik a The Meantraitors From Psychobilly Land című albumukat, amelynek munkálatai alatt történt a Gorbacsov hatalma ellen irányult, de kudarcba fulladt államcsíny. Egy koncertet is akartak szervezni a "Fehér Ház" (a kormány akkori központja) elé, de végül (külsejük miatt rögtön célpontok lettek volna) a stúdióban várták ki a puccs végét. A Big Rumble fesztiválra is meghívást kaptak, de a vízumuk túl későn érkezett meg, így lemaradtak róla. 1992-ben fél évre Kölnbe költöztek, ahol több mint harminc koncertet adtak, majd hazaérkezésük után Sztasz egy rövid interjúban szerepelt, amely az egész országban ismertté tette a bandát.  1993-ban megjelent a Titanic Music nevezetű albumuk, később a borító egy része gondokat okozott nekik Nyugat-Európában, mivel karjaikkal egy horogkeresztet formáznak a képen. A tagokkal is problémák adódtak, drogfüggők lettek, így a frontember új zenészek után kezdett kutatni, akiket Rusztyem (dob) és Misa Dubov (nagybőgő) képében talált meg. 

 Egy geometriai alakzat a sok közül.

1994-ben bejárták Európát, Grim Rock néven kislemezt, Welcome To Palermo címmel pedig egy nagylemezt készítettek el, valamint a The Meteors nem akart fellépni velük, mert a horogkeresztes kép miatt nácinak tartotta őket. Elmondásuk alapján a kép csak polgárpukkasztás, szerintük Sztasz félig zsidó származása, Köfte levele és a temérdek eladott korong is bizonyítja, hogy semmi közük a nemzetiszocializmushoz. Közben egy kölni legény, Matt vette át a dobütőket, akit 1995-ben Brand váltott. Ebben az évben a negyedik album, az Angry Heart is napvilágot látott. 

 Még a rémfilmek is megijedtek!

1996-ban újabb koncertek következtek, valamint egy tagcsere (Mike lett az új bőgős)  folytán Sztasz marad az egyetlen orosz a zenekarban. 1997-ben visszatért Oroszországba és megint tagok keresésével töltötte az idejét, Lesuban és Igorban lelt rá végül embereire. Augusztusban egy koncertet szervezett nekik az SNC a Vörös térre, de a nagy tömeg miatt a rendőrség az első szám után hazaküldött mindenkit, a másnapi koncert egy klubban volt, ahol csak szóbeli vita alakult ki bizonyos politikai rigmusok miatt. Koncertek mellett ötödik albumukon, a Guts For Sale-en is dolgozni kezdtek, valamint a Living Collection válogatáson is szerepeltek. 1999 óta Németországban van a banda székhelye és két koncertlemezt (Alive and Kicking - 2003, Psychobilly Outlaws - 2006) valamint egy nagylemezt ( Heavy Boogie - 2007) is világra hoztak azóta.

A The Meantraitors nagyszerű példa arra, hogy a psychobilly semmilyen körülmények között sem lesz a politika és a vallás szolgálóleánya. De nem kívánok belemélyedni parttalan diskurzusokba, így inkább ajánlanám a Black Hole, a Radioactive Tan és a Possibility Of The Treason nótákat meghallgatásra. 

The Meantraitors - Possibility Of The Treason

The Meantraitors - Heavy Boogie

The Meantraitors - In Our Mad Country

Frenzy - Az ősi őrjöngés

Ők az élő bizonyíték arra, hogy a nagybőgő csattogása meglovagolva agyhullámainkat, goromba mozgású és hangú lényeket varázsol belőlünk.

1983 augusztusában döntött úgy Steve Whitehouse (The Sharks bőgőse), hogy belecsap a psychobilly vérlevesbe. Segítségére volt gitárosként Simon Brand (későbbi Torment frontembere) és dobosként Mervyn Pepler. Nem tétováztak sokat, 1984-ben meg is jelent első kislemezük, a Robot Riot. Egyik dal lett később Brand saját zenekarának a névadója (Torment). Még ebben az évben kiadták első albumukat a Nervous Records jóvoltából, amely a Hall Of Mirrors névre hallgatott, valamint Simon is kilépett az említett okok miatt. Helyét Cavan 'Kev' Saunders vette át, néhány koncertet adtak a Klubfootban és Anglia más városaiban is, majd 1985-ben Nobody's Business néven újabb kislemezet hoztak világra a Cat Machine kiadó segedelmével. 1986-ban folytatták a sírásást, amelynek a Clockwork Toy című nagylemez és az I See Red nevezetű kislemez lett az eredménye az ID Records-nál. Az utóbbi huszonhét héten keresztül szerepelt az angol toplistákon, legjobb pozíciója a harmadik hely volt.

A targonca tettrekészen terrorizál. 

Hamarosan változások álltak be a zenekaron belül, a dobütőket Adam Seviour vette át. Az egyre növekvő népszerűségnek köszönhetően már a kontinensen koncerteztek és újabb felvételekkel segítették a tébolyhoz követőieket, a Live At The 100 Club egy élő felvételeket tartalmazó korong, a Sally´s Pink Bedroom pedig következő albumuk neve lett. Különféle gondok miatt Kev kilépett, amely két évre hibernálta a zenekart. 1990-ben új gitárossal (Spike) és új lemezzel (This Is The Fire) "riadtak fel álmukból". Napjainkig rengeteg változáson ment keresztül a tagság (jelenleg Steve Whitehouse tépi a húrokat, Steve Eaton kínozza az erősítőt, Adam Seviour a dobokat veri) és a hanganyagok terén sem pihentek sokat (The Very Best Of Frenzy (1990), It’s A Mad Mad World (1993), Live In Japan (1993), Nine `O´ Nine (1997), Dirty Little Devils (2002), Cool Bananas (2002), Nitro Boy (2007), In The Blood (2010)).

A csendes őrültek. 

Az első albumuk verhetetlen, így ajánlott a Skeleton Rock, a Wound Up és a Was It Me? című szerzeményeket hallgatni.

Frenzy - Was It Me?

Frenzy - I See Red

Wrecking, avagy néptánc a pokolból

Akinek pajtása lesz a psychobilly, az rövid időn belül a "wrecking" kifejezéssel is találkozik. Ez a műfaj koncertjeire jellemző szórakozási forma, amely hasonlít a pogóra, de nem az. Ebben a "sportban" a felső végtagok játszanak igazán szerepet és segítségével taszigáljuk egymást ide-oda. A további bitpazarlás helyett jöjjön néhány videó.

1. Riptide koncerten készült, egész közelről mutatja be a jelenséget.

2. The Meteors találta fel eme jelenséget, így kihagyhatatlan a szereplésük.

3. Bár az aláfestő zene Demented Are Go és a videó is egy psychobilly mulatságon készült, ennek ellenére a színpadi kép nem hasonlít a fent említett zenekaréhoz.

4. Ez egy kicsit zűrzavaros mozgókép, de sok érdekes mozzanatot tartalmaz.

5. Sir Psyko and his Monsters előadása alatt is ficánkoltak a legények.

6. A wrecking elengedhetetlen gyermekeink fejlődéséhez. ;>>

7. Lassú számokhoz is illik a wrecking. ;>

Elkallódott testrészecskék II.

A feledésbe merült bestiák visszatértek, hogy egyesült erővel zúzzák szét elménk még épen maradt részeit.

The Swampy's 

1986-ban alakultak egy belga kisvárosban, Verviers-ben. Jo Psycho inzultálta a gordon húrjait és a közönség hallójáratait hangjával, Alain 'The Fly' a dobverőket fogdosta, amíg a gitár kezelését Pierre Iwanow vállalta magára. A korszak nevesebb bandáival (Torment, Krewmen, Batmobile stb.) felléptek Belgiumban és külföldön (Hollandia, Franciaország, Németország) egyaránt és egy kislemezt (Psycho Swamp) is sikerült kreálni, amely négy dalt tartalmazott. Hamarosan az első albumukat is kiadták Come Back To The Swamp címen, a 90-es évek elején új gitáros (Saki) érkezett a zenekarba, majd rövidesen feloszlottak. 2010-ben összeálltak megint, de az eredeti formációból csak Jo maradt, Ced (gitár) és Da (dob) lettek az új tagok.

Cyclone

Olaszország egyik első psychobilly zenekara, amely 1986-ban látta meg a holdvilágot. Andrea Camerini énekelt, Andrea Pesaturo gitározott, Paolo Camerini nagybőgőzött, Roberto Berini dobolt, Massimo Diotallevi pedig alkalmanként szaxofonnal kísérte őket. Első albumuk, a First Of The Cyclonemen 1989-ben jött ki a Klang Records jóvoltából. Öt év múlva a második nagylemez is színre lépett Cyclonic Zone néven. Két számuk még megjelent a Nervous Records Live At The Big Rumble című válogatásán, majd 1996-ban feloszlottak.

Megjelent az Őpondrósága fanzine második része!

Újabb csapás egy régi istenverésétől. Az ára továbbra is lelkiismeret szerint, igényelni a nyugulun@gmail.com címen lehet. 

Mad Sin - A kolbász bűne

Ha a psychobilly egy elátkozott sziget lenne, ők lennének az elvetemült világítótorony kegyetlen őrei.

1987-ben három berlini ifjú, Köfte De Ville (ének/dob), Stein (gitár) és Holly (nagybőgő) alapította a zenekart, amely eleinte utcai muzsikálásból élt és leginkább rockabilly, country és punk számokat játszottak. Hamarosan egyre ismertebbek lettek a helyi underground közösségben, így a koncertjeik sűrűsödni kezdtek, felléptek a korszak nevesebb zenekaraival (The Meteors, Guana Batz, Demented Are Go stb.) is rövid időn belül, akikkel barátságok is kötődtek, köszönhetően az bohóckodásra való hajlamnak. 1988-ban jelent meg első albumuk a Maybe Crazy Records által, a Chills And Thrills In A Drama Of Madsin And Mystery. Bár ez a felvétel nem tett túl nagy érdeklődésre szert, a koncertszervezőket meggyőzte, így Európa több pontján is felléptek, amely növelte a követőik táborát és lassan kialakult egy belső kemény mag is, a The Sindicate (~szindikátus). 

A Mad Sin és a Nekromantix rémlegényei. 

1990-ben jött ki a második lemezük Distorted Dimensions néven, amelyet az Amphigory követett 1991-ben. 1992-ben sem maradtak tétlenek, a Break The Rules korongjukkal örvendeztették meg a temetők népét, majd hasonló reakciókat váltott ki az ötödik album, az A Ticket Into The Underworld a következő évben. Ez idő tájt vált meg Köfte a doboktól és csak a frontemberi teendőkre koncentrált. Mivel egyre destruktívabbak lettek a koncertek (például a berendezés és a színpad szétverése), lassan fogyni kezdtek a fellépési lehetőségek is, így kénytelenek voltak e téren életfilozófiát váltani.  

1996-ban Hollandiába mentek, ahol a Count Orlok Records jóvoltából kiadták a God Save The Sin című szerzeményüket, ezzel kezdődött az együttes komolyabb pályafutása. Ekkoriban más stílusú bandákkal is felléptek (Misfits, Gwar), így a psychobilly közösségen kívül is népszerűek lettek. 1998-ban Máltára utaztak és itt vették fel a Sweet & Innocent?... Loud & Dirty! nevezetű lemezüket (a Bonanza adta ki), amely növelte az ismertségüket távoli tájakon is (pl. Japán). Új tagokkal is bővült a zenekar, Tex Morton gitárossal (Sunny Domestoz korábbi tagja) és Hellvis-szel, aki porondmester szerepét és a vokálozást vállalta magára. 

Eljő' érted a nagytestű szörny! 

Az ezredforduló tájékán Köfte egy "mellékvállalkozásba" is belefogott, a psychobilly prominens képviselőiből (Peter Sandorff-Nekromantix-gitár, Johnny Zuidhof-Batmobile-dobok, Doyley-The Klingonz-gitár, Strangy-The Klingonz-nagybőgő) hozott létre Dead Kings néven egy zenekart. 2001-ben egy albumot is összehoztak King By Death, Fool For A Lifetime címmel. Közben Stein és Tex építgette saját karrierjét.  

2002-ben folytatódott a Mad Sin menetelése a Survival Of The Sickest korong képében, amelyet a People Like You Records jelentetett meg. Ezt rengeteg koncert követte az Egyesült Államokban, Japánban és Európában, majd egy újabb mű 2005-ben, a Dead Moon's Calling. Ezalatt kiadták újra a Sweet & Innocent?... Loud & Dirty! lemezt, valamint egy válogatást is készítettek az első négy albumból Young, Dumb & Snotty: The Psychotic Years 1988-1993 titulussal. Fennállásuk huszadik évében jelent meg a 20 Years in Sin Sin, amely az újra felvett számokon kívül tartalmazott addig meg nem jelent számokat és pár különlegességet is. 2010-ben jelent meg eddigi utolsó alkotásuk, a Burn And Rise.

A kislányok térdre kényszerítik őket. ;> 

Esetükben is a régebbi albumokról hallgatok dalokat, többek között a Mad Man Rock, a  Born Bad, a It Bites és a Wicked Witch című szerzeményeket. 

 Mad Sin - Meat Train At Midnight

Mad Sin - Próbatermi felvétel 1990-ből

Mad Sin - 1000 Eyes

Nekromantix - Koppenhága koporsókészítői

Egyike azon psychobilly zenekaroknak, amelyek élőhalott cégérként hirdetik a műfajt eme vásott világ számára.

A történelmük szála 1989-ben indult útnak Dánia fővárosában, Koppenhágában. A legtöbb forrás szerint az énekes-nagybőgős Kim Nekroman egyenesen a Dán Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárójának posztjáról igazolt át a zene oldalára. Eleinte egy rockabilly bandában dobosként tevékenykedett, de hamarosan a gordon bűvőlését kezdte tanulmányozni és a horror felé vette az irányt. Hamarosan Paolo Molinari gitáros és Jens Brygman dobos segítségével megszületett a Nekromantix. Ismertetőjelük Nekroman saját készítésű koporsóbőgője lett, amelynek az első példánya egy gyerekkoporsóból készült, a későbbi típusok már sokkal jobb hangzást produkáltak és összecsukható mivoltuk miatt a szállításuk is könnyebb lett. 

Koporsót! Fémet vagy fát! 

Az említett felállás még az első album felvételei előtt megváltozott, Peter Sandorff vette át a gitárt, Peek pedig az ütőket. Két koppenhágai fellépés után egy nagyobb hamburgi fesztiválon is részt vettek, amely egy szerződést eredményezett a Tombstone Records kiadóval első albumukra, a Hellboundra. Ezt követte egy európai turné, amely nemzetközi hírnevet hozott nekik és 1991-ben a Nervous Records jóvoltából megjelent második albumuk is, a Curse of the Coffin. 1992-ben újabb változások álltak be a tagság terén, Jan Daggry (Ian Dawn néven) kínozta a gitárhúrokat ezentúl, Tim Kristensen (Grim Tim Handsome) pedig a bőröket. A harmadik albumuk, a Brought Back to Life már Grammy-díjat is nyert a "Legjobb heavy metal album" kategóriában 1994-ben. Újabb cserék következtek a gitárost illetően, de végül Søren Munk Petersen lett a befutó, akivel 1996-ban a negyedik album is megszületett Demons Are a Girl's Best Friend néven.

Ha rossz leszel, a bőgőben végzed! 

Ez idő tájt folyamatosan koncerteztek Európa országaiban, valamint Japánban. 1996-ban Nekroman megismerkedett Patricia Day-jel, akivel később összeházasodtak és egy zenekart is alapítottak Horrorpops néven, amely egy időre háttérbe szorította Kimnél a Nekromantix-ot, így Petersen és Kristensen kiléptek 1996 végén. 1997-ben Peter Sandorff visszatért a zenekarba mint gitáros, valamint ezentúl testvére, a dobos Kristian is a banda sorait erősítette. 1999-ben 10 éves fennállásuk alkalmából a Stengade 30 koppenhágai klubban játszottak (ahonnan elindultak annak idején), amelyről felvétel is készült Undead 'n' Live néven. 2000-ben megtörtént az első szereplésük az Egyesült Államokban, ahol a Tim Amstrong vezette Hellcat Records-nál 2002-ben a Return of the Loving Dead című albumukat is kiadták. 

 Hidrogénbombát vagy csalunk!

Ezzel nagyban hozzájárultak az ottani psychobilly közösség kibontakozásához. A lemezzel egy időben egy videóklip is készült a Gargoyles Over Copenhagen című dalról. Nekroman rövidesen Los Angeles-be költözött, ahol főleg a Horrorpops-szal foglalkozott, majd 2004-ben kiadták a Dead Girls Don't Cry című hatodik Nekromantix albumot is. 2005-ben Sandorffék helyét Troy Russel (gitár) és David Mesa (dob, Rezurex) vette át, de 2006-ban David belépett a Tiger Army-ba, így Andrew Martinez vette át a helyét, aki 2009-ben elhunyt autóbalesetben, ezért Lux lett az új (és az első női) dobos a zenekarban. 2007-ben a hetedik album is napvilágot látott Life Is a Grave & I Dig It! címmel és Troy szólókarrierjét szem előtt tartva kilépett, majd Pete Belair gitározott, de 2008 óta Franc birtokolja ezt a pozíciót. 2009 végén Rob Zombie-val indultak közös turnéra.

Számomra egyértelműen a korai albumok viszik a halottat, így főleg a Spiders Attacking Manhattan, az Electric Chair, a Rockin' Reptile és a Curse of the Coffin tartoznak a kedvenc nótáim közé.

Nekromantix - Born to be alive 

Nekromantix - Alice in Psycholand

Nekromantix - Rot in Hell

Rendhagyó csendfaló

Az utóbbi időben többen is érdeklődtek felőlem, mivel eltűntem a közösségi portálokról. Bár eme lények száma véges és megszámlálható, a hatékonyság érdekében az alábbi sorokban fogok válaszolni kérdéseikre.

Az "eltűnés" okai:

- Rockerek.hu és Punkportál: A politika miatt. Ez a förmedvény már így is elég szubkultúrát vitt a romlás mezejére, így súlyos teher nehezedne kicsiny lelkemre, ha (részben) miattam a psychobilly is a világmegváltás oltárán fejezné be életét.

- Rockinboard: Egy nagyobb vita kapcsán gondoltam úgy, hogy nem az én társaságom a fórum népe. Többségük szerint a psychobilly zenei stílus, szerintem több ennél: életstílus. Amelyhez hozzátartozik a wrecking, a DIY, a határtalan kreativitás és néha napján a bizarr dolgok művelése is. Mivel alapvetően az "élni és élni hagyni" elv a fő irányadó személyem esetében, így jobbnak láttam, ha én a saját utamat járom. 

Milyen galádságokat művelek?

1. The Ködmöns: Már csemeteként is sokat méltatták a szövegírási tehetségemet, így miután a psychobillyvel alkotott kapcsolatom maradandónak tűnt, nekiláttam egy zenekar létrehozásának. A psychobilly közhelyek lerombolása motivált leginkább, amely miatt gyakran kapja meg (részben jogosan) a műfaj az "értelmetlen", "semmitmondó" és hasonlóan degradáló jelzők sokaságát. Zenei szempontból nem az én tisztem megítélni a zenekart, ha tetszik valakinek, eljön koncertre, ha nem tetszik, akkor nem. 

2. Őpondrósága: Psychobilly fanzine. Június közepén jön a második szám. ;>

Röviden ennyit szólnék. Ha bárkinek közölnivalója lenne irányomba, akkor írjon az e-mail címemre (nyugulun@gmail.com) vagy szóljon hozzá. ;>

Elmebetegségünk gyökerei III.

A szörnyek továbbra is szörnyen szépek és elmeügyileg sem igazán épek.

A psychobilly megéhezett és elment vadászni.

 Feliratokat festeni fertelmesen jó.

A buszon is kérhetik a begyeket és a végbeleket!

Ezek a jányok nagyon kinevetik a világot.

A folyóparton kegyetlenkedik a gonosz karton. 

Batmobile - Az agysérült bőregéremberek szekere

Ők azok, akik jó eséllyel pályázhatnának az elmegyógyintézetek karmesteri pozícióira. Ha lenne ilyen.

1983-ban álltak össze muzsikálni Bredában, egy holland városban. Jeroen Hammers gitáros és Johnny Zuidhof dobos alkotta a kezdőcsapatot, majd Jeroen testvére, Eric egészítette ki őket mint gordonos. Eleinte a rockabilly és a rock 'n' roll klasszikusainak feldolgozásaival rémisztgették az embereket, de hamarosan (főleg a Frenzy hatására) pörgősebb és egyedibb hangzás után vágyódtak, így a psychobilly kicsiny mocsarába vetették testüket. 1985-ben megjelent a Batmobile névre hallgató mini albumuk a Rockhouse/KIX4U kiadónál, amely elsőként repítette őket a hírnév felé a nem brit bandákat illetően. 

 Itt rakták össze az ultrahangos helyzetmeghatározóval ellátott bőrjárgányt.

1987-ben létrehozták saját kiadójukat, a Count Orlokot, ahol ugyanebben az évben meg is jelent második lemezük, a Bambooland. Ez tovább növelte népszerűségüket, különféle rádió- és tévéműsorokba kaptak meghívásokat, valamint első németországi turnéjukat is elkönyvelhették. Még ebben az évben megjelent a Buried Live, amely egy dupla lemezes demó- és koncertfelvételekből álló album volt, majd 1988-ban a Nervous Records-nál jelent meg a Bail Was Set At $6,000,000 elnevezésű korong. Ez is bizonyította, hogy a zenekar már a szigetországban is erős versenyző a psychobilly akadálypályáján. Ezután visszatértek a saját kiadójukhoz, ahol további hat albumot hoztak világra: 1989-ben az Amazons From Outer Space, 1991-ben a Sex Starved, 1992-ben a Hard Hammer Hits és 1997-ben a Welcome To Planet Cheese című nagylemezeket. 1993-ben kiadták a "legjobb és legrosszabb" dalokat tartalmazó Blast From The Past lemezt, valamint 1990-ben a címben is felfedezhető robbanóanyagot körüljáró Batmobile Is Dynamite feldolgozás albumot. 

Az az én rovarom! 

2000 augusztusában egy holland fesztiválon búcsúztak (egy időre). 2001-ben az On The Hill japán kiadónál megjelent a Tribute To Batmobile, amelyen többek között az ukrán Mad Heads, a magyar Gorilla, a brazil Os Catalepticos és az amerikai Photon Torpedoes előadásában lehetett hallani ismert Batmobile dalokat (maga az együttes is szerepelt rajta egy új számmal). 2003-ban a speyeri Satanic Stomp fesztiválon tértek vissza újra, de ezek után már nem vállaltak annyi koncertet, mint fénykorukban. 

 A veterán denevérzés.

Több dologban is elsőnek tekinthetjük őket, az egyik legjobban kereső psychobilly együttes, mellesleg az egyetlen zenekar, amely ennyi idő után is az eredeti felállással lép fel. A tagok más zenekarokban is kamatoztatták tudásukat. Eric a The Penguin és The Gecko Brothers zenekarokban múlatta szabadidejét, Zuidhof dobolt az előbbi zenekarban és a Sin Alley-ben, Jeroen pedig főleg a Triple Dynamite együttesben tengette mindennapjait, 2007-ben Elvis In Wonderland néven albumuk is megjelent a Count Orloknál.

Ilyen sok dalból nehéz választani, de a Mission Impossible, a Bambooland, a Mad At You és a Killer's Crew megunhatatlan nóták közé tartozik.

 Batmobile - Killer's Crew

Batmobile - Zombie Riot

Batmobile - Mad At You