Betegeinket leginkább a "cirkusz a cirkuszban" jelzővel lehet leírni, mert a komolytalanság éllovasai vitathatatlanul ők.
1986-ban három ír, Mark "Titch" Nolan, Philip "Doyley" Doyle és Brian "Mocker" McDonald úgy döntött, hogy Londonban próbálnak gúnyt űzni az emberiségből. Eredetileg Doyley lett volna a nagybőgős, de végül a skót Tony "Strangy" Gilmore alkalmasabbnak bizonyult erre a pozícióra, így emberünk maradt a gitárnál. Mocker a dobok mögött ténykedett, Titch pedig a frontember szerepét vállalta magára. 1987-ben már felléptek a Klubfootban és hamarosan a Fury Records nevezetű kiadó is ajánlatot tett nekik, amelynek 1988-ban a Uurrrnchk: Psycho's From Beyond nagylemez lett az eredménye. 1990-ben a Blurb című albumuk is kiadásra került és ezután Strangy elhagyta az együttest. Helyét Darren "Eddie" Edwards vette át, be is indult a hullaszállító szekér rendesen, amelyet az európai turnén kívül a harmadik nagylemez, a Mong is bizonyít.
Színes egyéniségek a sáros cirkuszból!
Egyes vélemények szerint ők sodorták a psychobillyt a keményebb és brutálisabb hangzás felé, bár ezt az 1991-ben kiadott negyedik albumuk, a Flange megcáfolni igyekszik. A számokat hallgatva az ember érzi, hogy legalább annyira rock 'n' roll a Klingonz zenéje, mint punk. Az egyik oldalon saját számok vannak, a másikon pedig rockabilly és psychobilly slágerek feldolgozásai. A legények nem voltak restek és 1992-ben már az ötödik lemezzel jöttek ki Jobot néven. Ezen az albumon is vannak érdekes feldolgozások, a Rockabilly Stroll (Klingabilly Stroll), amelyben az eredeti előadó, Rockin' Johnny Austin is énekel, valamint a Nympho Slag, amely egy 60-as években íródott garage dal. 1994-ben az utolsó albumuk, a Böllöx is megjelent a Furynál, majd Doyley kilépett az együttesből.
A komolytalanság nem bűn, hanem életstílus!
Először Micket hívták a Phantom Rockers-ből a megüresedett posztra, de ezzel formációval nem rögzítettek új nótákat, majd nevet változtattak Looperra és egy kicsit a garage punk irányába tolták el a zenéjüket. Egy demót is felvettek The Mad Are Sane néven, de 1998-ban elváltak útjaik.
Strangy közben nem tétlenkedett, a Numbskulls-ban folytatta távozása után, amely zenéjében a metált és a psychobillyt ötvözte. 1991-ben kiadták Psychophobia elnevezésű albumukat, majd 1997-ben Life In Limbo néven a másodikat is. Eközben az első, teljesen női tagsággal rendelkező psychobilly zenekar, a Dypsomaniaxe mentora és segítője volt. Ezután a Mad Sinnel játszott együtt, majd Doyleyval megalapította a Celtic Bones-t. Strangy még temérdek zenekarban muzsikált, Doyleyval a Dead Kings-ben és 2002-től 2005-ig a Demented Are Go-ban keresztezték egymás útjait megint. Titch közben a Miniskirt Blues nevű garage punk együttesben képezte tovább hangját.
Bohócok rohama az artisták ellen.
2002-ben a Klingonz újra összeállt és saját kiadójuknál (Ring Sting Records) kiadták a Lost In Space kislemezt, majd 2003-ban a Crazy Love Records-nál az Up Uranus nagylemezt. 2007-ben jelent meg a Still' Stompin, amely rengeteg régi számot is tartalmaz. 2009-ben Doyley kilépett, mivel a többi bandájával kívánt foglalkozni.
Ilyen sok nagyszerű nótából nehéz választani, de az Oompa Loompa, Spiderman, Werewolf Boogie és a Sausage Tits mindenképpen ajánlott.
Klingonz - Werewolf Boogie
Klingonz - Spiderman
Klingonz - Oompa Loompa
Bejegyzések
