A brit hullaházak egyik legöregebb vitézeinek számítanak jelen írásunk alanyai.
1982-ben alakultak a London nyugati fertályában található Felthamben. Pip Hancox (ének), Stuart Osbourne (gitár), Dave 'Diddle' Turner és Mick Wigfall alkotta a kezdőcsapatot, amely gyorsan meg is változott: Micket váltotta Mick White, a Meteors volt basszusgitárosa. Az első koncertjük 1983 januárjában volt és hamarosan felfigyelt rájuk a Big Beat Records, így még ugyanebben az évben megjelent első kislemezük, a You're So Fine. 1984-ben ezt a követte a The Cave kislemez, valamint válogatásokon (például a legendás Rockabilly Psychosis & The Garage Disease nevezetűn is) szerepeltek. Többek között az ő hatásukra indult be a szubkultúrában a tetoválások szélsőséges alkalmazása, valamint a lenge öltözékek viselése a koncerteken és a nyilvánosság előtt.
Még egy kis gonosz gyümölcsöt!
Hamarosan visszatértek nagybőgőre, amelyet Sam Sardi, a The Ricochets korábbi gordonosa fogdosott ezentúl. Ebben az évben a Stomping At The Klubfoot válogatás első részén is szerepeltek. 1985-ben napvilágot látott a Held Down To Vinyl...At Last című albumuk az ID Records jóvoltából. A lemeznek nagy sikere volt, a brit független slágerlista élére került és lényegében megalapozta a psychobilly közösség jövőjét. Az együttes ezen korszakáról két koncertvideó is tanúskodik, a Live Over London és a Still Sweating After All These Years. Ezután turnék következtek szerte Európában, majd 1986-ban második lemezük is kijött Loan Sharks néven az ID Records által, valamint két kislemezt is kiadtak See through és I'm On Fire címmel. Ezek a szerzemények nemzetközi sikereket hoztak, így hamarosan Dél-Amerikába és Japánba is ellátogattak.
Itt repül a denevér!
1988-ban a Rough Edges album elégítette ki menetrendszerűen az igényeket és a vágyakat. Az egyre sűrűsödő koncertek miatt Diddle nem tudta vállalni tovább a szereplést (barátnője és munkája lefoglalta minden idejét), így a Get Smart dobosa, Johnny Bowler vette át az ütőket és 1990-ben az Electra Glide in Blue nagylemezen debütált, majd hamarosan újabb turnék következtek, ahol már Mark Pennington volt Sam Sardi helyett a bőgős. Mivel Bowler és Hancox Kaliforniában telepedett le és családot alapított, a zenekar rövidesen feloszlott, de 1996-ban újra elővették a hangszereket és felvették a Powder Keg névre hallgató korongot, majd 1997-ben a feldolgozásokat tartalmazó Undercover albumot, 2000-ben a válogatásként funkcionáló Can't Take The Pressure lemezt és 2001-ben a legjobb dalokat felvonultató The Very Best of the Guana Batz címen futó anyagot. Az Egyesült Államokban és Európában más-más felállással koncerteznek, Hancox és Bowler az állandó tag, az utóbbi a kontinensen dobosként, a tengerentúlon bőgősként zenél. "Itthon" Stuart Osbourne gitározik és Paul "Choppy" Lambourne gordonozik, amíg odaát Gino Meregillano nyúzza a húrokat és Alex Pappas üti a bőröket. Hancox kutyája, egy staffordshire bullterrier (Pig Dog volt a becsületes neve), kimúlásáig az együttes "tiszteletbeli" tagja volt, hasonlóan "utódjához", Muttleyhoz. 2001 nyarán Diddle agyvérzésben elhunyt.
Az öreg bőregér is megnyalja a torzítót.
A Meteors mellett a másik nagy előd, amely meghatározta a psychobilly korai hangzásvilágát. A King Rat, a You Can Run és a Nightwatch című dalokat kihagyni vétek.
Guana Batz - Nightwatch
Guana Batz - Batman
Guana Batz - King Rat
Bejegyzések
