Frenzy - Az ősi őrjöngés

Ők az élő bizonyíték arra, hogy a nagybőgő csattogása meglovagolva agyhullámainkat, goromba mozgású és hangú lényeket varázsol belőlünk.

1983 augusztusában döntött úgy Steve Whitehouse (The Sharks bőgőse), hogy belecsap a psychobilly vérlevesbe. Segítségére volt gitárosként Simon Brand (későbbi Torment frontembere) és dobosként Mervyn Pepler. Nem tétováztak sokat, 1984-ben meg is jelent első kislemezük, a Robot Riot. Egyik dal lett később Brand saját zenekarának a névadója (Torment). Még ebben az évben kiadták első albumukat a Nervous Records jóvoltából, amely a Hall Of Mirrors névre hallgatott, valamint Simon is kilépett az említett okok miatt. Helyét Cavan 'Kev' Saunders vette át, néhány koncertet adtak a Klubfootban és Anglia más városaiban is, majd 1985-ben Nobody's Business néven újabb kislemezet hoztak világra a Cat Machine kiadó segedelmével. 1986-ban folytatták a sírásást, amelynek a Clockwork Toy című nagylemez és az I See Red nevezetű kislemez lett az eredménye az ID Records-nál. Az utóbbi huszonhét héten keresztül szerepelt az angol toplistákon, legjobb pozíciója a harmadik hely volt.

A targonca tettrekészen terrorizál. 

Hamarosan változások álltak be a zenekaron belül, a dobütőket Adam Seviour vette át. Az egyre növekvő népszerűségnek köszönhetően már a kontinensen koncerteztek és újabb felvételekkel segítették a tébolyhoz követőieket, a Live At The 100 Club egy élő felvételeket tartalmazó korong, a Sally´s Pink Bedroom pedig következő albumuk neve lett. Különféle gondok miatt Kev kilépett, amely két évre hibernálta a zenekart. 1990-ben új gitárossal (Spike) és új lemezzel (This Is The Fire) "riadtak fel álmukból". Napjainkig rengeteg változáson ment keresztül a tagság (jelenleg Steve Whitehouse tépi a húrokat, Steve Eaton kínozza az erősítőt, Adam Seviour a dobokat veri) és a hanganyagok terén sem pihentek sokat (The Very Best Of Frenzy (1990), It’s A Mad Mad World (1993), Live In Japan (1993), Nine `O´ Nine (1997), Dirty Little Devils (2002), Cool Bananas (2002), Nitro Boy (2007), In The Blood (2010)).

A csendes őrültek. 

Az első albumuk verhetetlen, így ajánlott a Skeleton Rock, a Wound Up és a Was It Me? című szerzeményeket hallgatni.

Frenzy - Was It Me?

Frenzy - I See Red

Wrecking, avagy néptánc a pokolból

Akinek pajtása lesz a psychobilly, az rövid időn belül a "wrecking" kifejezéssel is találkozik. Ez a műfaj koncertjeire jellemző szórakozási forma, amely hasonlít a pogóra, de nem az. Ebben a "sportban" a felső végtagok játszanak igazán szerepet és segítségével taszigáljuk egymást ide-oda. A további bitpazarlás helyett jöjjön néhány videó.

1. Riptide koncerten készült, egész közelről mutatja be a jelenséget.

2. The Meteors találta fel eme jelenséget, így kihagyhatatlan a szereplésük.

3. Bár az aláfestő zene Demented Are Go és a videó is egy psychobilly mulatságon készült, ennek ellenére a színpadi kép nem hasonlít a fent említett zenekaréhoz.

4. Ez egy kicsit zűrzavaros mozgókép, de sok érdekes mozzanatot tartalmaz.

5. Sir Psyko and his Monsters előadása alatt is ficánkoltak a legények.

6. A wrecking elengedhetetlen gyermekeink fejlődéséhez. ;>>

7. Lassú számokhoz is illik a wrecking. ;>

Elkallódott testrészecskék II.

A feledésbe merült bestiák visszatértek, hogy egyesült erővel zúzzák szét elménk még épen maradt részeit.

The Swampy's 

1986-ban alakultak egy belga kisvárosban, Verviers-ben. Jo Psycho inzultálta a gordon húrjait és a közönség hallójáratait hangjával, Alain 'The Fly' a dobverőket fogdosta, amíg a gitár kezelését Pierre Iwanow vállalta magára. A korszak nevesebb bandáival (Torment, Krewmen, Batmobile stb.) felléptek Belgiumban és külföldön (Hollandia, Franciaország, Németország) egyaránt és egy kislemezt (Psycho Swamp) is sikerült kreálni, amely négy dalt tartalmazott. Hamarosan az első albumukat is kiadták Come Back To The Swamp címen, a 90-es évek elején új gitáros (Saki) érkezett a zenekarba, majd rövidesen feloszlottak. 2010-ben összeálltak megint, de az eredeti formációból csak Jo maradt, Ced (gitár) és Da (dob) lettek az új tagok.

Cyclone

Olaszország egyik első psychobilly zenekara, amely 1986-ban látta meg a holdvilágot. Andrea Camerini énekelt, Andrea Pesaturo gitározott, Paolo Camerini nagybőgőzött, Roberto Berini dobolt, Massimo Diotallevi pedig alkalmanként szaxofonnal kísérte őket. Első albumuk, a First Of The Cyclonemen 1989-ben jött ki a Klang Records jóvoltából. Öt év múlva a második nagylemez is színre lépett Cyclonic Zone néven. Két számuk még megjelent a Nervous Records Live At The Big Rumble című válogatásán, majd 1996-ban feloszlottak.

Megjelent az Őpondrósága fanzine második része!

Újabb csapás egy régi istenverésétől. Az ára továbbra is lelkiismeret szerint, igényelni a nyugulun@gmail.com címen lehet.