2010. szeptember 30., csütörtök

Elkallódott testrészecskék III.

Shark Bait



1984-ben láttak napvilágot zenekar formájában, a kezdőcsapat Dave Finnegan (ének-gitár), Simon Farrell (nagybőgő), Feargal Heapes (gitár)és Johnny Bonnie (dobok) alkotta négyes volt Dublinból, de az ütős hangszer területén gyors változás lépett érvénybe Martin Farrell képében. Mivel ez idő tájt a műfaj még ismeretlennek számított Írországban, hamar felkeltették a média figyelmét, több újságban és tévéműsorban is szerepeltek. 1985-ben huszonöt saját nótát rögzítettek és jó pár feldolgozást is (Be Bop a Lula, Wild Thing, Rattle Snaking Daddy, Johnny Cynic stb.). Önálló albumot soha sem adtak ki, néhány nevesebb válogatáson szerepeltek (Stomping At The Klub Foot 5., The Weird Weird World of Guru Weirdbrain, The Sham Rocks). 1987-től Neal Murphy simogatta a bőröket, de az év végén feloszlott az együttes. "Romjain" jött létre a Spellbound és Scared Stiff.

Egy cápa rémálma.


Shark Bait - One More Bite



Riptide



1994-ben alakultak a hollandiai Hengelo városában, Martin Welberg ragadta magához a mikrofont és a lant mai utódját, Dagmar Mebius a basszust erősítette egy gordonnal és Rodney Lok lett a dobok komor vallatója. Feldolgozásokkal kezdték, majd lassan dalírásra adták a fejüket, 1996 végére számtalan fesztiválon felléptek már a színtér nagyjainak társaságban (Batmobile, Mad Sin stb.). Ezután pár év csend következett, amelyet 2004-ben tört meg a feltámadás robaja, az új felállásban Jan Jaap Elzenga gondoskodott az ütésről, Serge Kokos (hosszú keresés után) pedig a húrok molesztálásáról. 2009-ben állt be végleg a jelenlegi állapot, Ed Keric foglalta el a dobok mögötti helyet.

Megeszünk mindenkit.


Riptide - Cold As Ice


2010. szeptember 12., vasárnap

The Quakes - Tengerentúli rengések



Leginkább úgy lehet jellemezni őket, mint akik túl korán ébredtek fel a rock 'n' roll ősi temetőjében, így kénytelenek voltak átkúszni a legközelebbi kísértetkastély pincéjébe.
1986 őszén pattant ki az együttes ötlete három legény fejéből Buffalóban, Paul Roman gitáros, Rob Peltier nagybőgős és Dave "The Ace" Hoy dobos alkotta a kezdőcsapatot. Sok más psychobilly zenekarhoz hasonlóan ők is rockabillyt játszottak, de a helyi punk rock közösség hatására áttértek pörgősebb és durvább zenére, valamint külsejük is erősen konvergálni kezdett a punkok öltözetéhez. Bár rajongóik száma nőtt, Londonba mentek szerencsét próbálni és többször is elküldték demójukat a Nervous Records-nak, de nem jártak sikerrel. Ezután felléptek egy belga fesztiválon, majd érvényes munkavállalói engedély hiányában az Egyesült Államok és Anglia között ingáztak.

 Ha utálod ezt a bolygót, csinálj földrengést!

A zenekar változásokon esett át, Dave Hoy a gordont vette át, a dobos pedig Chris VanCleve lett. 1988-ban sátáni kacajjal érkezett a szerencse, kiadták a The Quakes nevű albumukat a Nervous Records segedelmével és a Klubfootban is felléptek. 1989 elején a balsors hatalmas csapásokat mért a bandára, Dave Hoy autóbalesetben elhunyt, Roman zenei projektjei folyamatosan zátonyra futottak, kiutasították Angliából másodszor is. Ezek ellenére az év második felében Brian Doran dobos és Peltier segítségével felélesztette az együttest, a Big Rumble fesztiválokon be is mutatkoztak hamarosan.

 Most jöttünk a rémhajóval!

1990-ben Voice Of America néven második nagylemezük is megjelent, 1991-ben Japánba hívták őket, amely mély nyomokat hagyott bennük, koncertalbumot készítettek a turnéról, 1992-ben a Next Generation című korongjuk inkább a felkelő nap országában lett népszerű, így egy újabb helyi körutat iktattak be. 1995-ben a negyedik album, a Quiff Rock visszatért a gyökerekhez, de az állandó dobos hiánya 1998-ig megnehezítette a gyakori fellépéseket, amikor Richie lett a bőrök "örök" őre és verője. 2000-ben újabb váltás, Peltier helyett ezentúl Mark Burke molesztálta a bőgő húrjait, 2001-ben a Last of the Human Beings nevezetű alkotásuk kelt életre a saját kiadójuk, az Orrexx Records jóvoltából. Ezután fesztiválokon léptek fel, Paul Roman szólókarrierjét egyengette, valamint 2005-ben Psyops titulussal a hatodik nagylemezt hozták világra. Újabb tagcserék ideje érkezett el, Kenny Hill terrorizálja az óriáshegedű húrjait 2007 óta, Juan Carlos a doboknál tevékenykedik 2008-tól kezdve. 2009-ben megérkezett eddigi utolsó albumuk, a Negative Charge is.
Korai munkásságuk mai napig a kedvenc fülpihentetési eszközök közé tartozik, így ajánlom a Psychobilly Jeckyll And Mr. Hyde, a Nuthin' Goin' Down és Hangman's Noose című szerzeményeiket.

The Quakes - Psychobilly Jeckyll And Mr. Hyde 


The Quakes - Pack Your Bags And Go

2010. szeptember 3., péntek

1 éves az Erélyes Ebdüh!

Egyszer szelte végig a Föld bolygó a világegyetem éjfekete szövetének egyik fényfoltját súroló utat, amióta neki láttam a psychobilly alkotóelemeit ismertető elektronikus krónikámnak. Huszonegy társaság került eddig bemutatásra, valamint néhány nem zenei jellegű részlet is a betűfaló idegenek elé tárult bővebben. Tevékenységemet folytatni kívánom, amíg a Nap gyomra tartalmának elégetésétől felfújódva el nem égeti eme porgömböt, sőt még annál is tovább.


2010. szeptember 2., csütörtök

Elmebetegségünk gyökerei IV.

A kíméletlen képeskönyv újra itt van és berágja magát agyatok pöttömnyi vermeibe.

Áááá! Nyelvöltésben leledzik a psychobilly.


Színt és alkoholt visznek a kies pusztaságba.


A tavaszi szellőtől fakul a nadrág és a haj, bár ez nekik sohasem baj. ;>


Sokan vagyunk mókásak.


Megváltozott a gravitáció!