2011. június 10., péntek

Zenevermek eme kerek tetemek? VIII.

Beszivárog a psychobilly mérge a világ minden apró zugába, és jól érzi magát!

Phantom Rockers - Born To Be Wild (1992)

Hasonló csizmában tapossa a temető földjét eme zenekar, mint az éra többi felállása, muzsikájuk a régi, letisztult és az új, heves vonalak metszéspontja. Nagy sikert könyvelhettek el ezzel a koronggal, Európában sok slágerlista csúcsát ostromolták. Mitológia (Valley Of The Kings) és rémület gerjesztése (Escape, Rottin' In My Coffin, Freddy, Killer Train), erről szól a fáma.








Powerdog - Powerdog (1992)

A psychobilly és a rockabilly mezsgyéjén mozgó mészárosok, bár ez utóbbi foglalkozás távol áll lelki világuktól, mivel az egyéni hóbortokon kívül (Dog Power), inkább a rockabilly közhelyeket (The Gambler, True Rockabilly, Wild Cat) preferálják.









Fireballs - Terminal Haircut (1992)

A legkisebb kontinensről érkező kreatúrák már az új áramlatokon vitorláznak hallójáratainkba, dalaikból vehemensen árad a punk és a metál műfajainak hatása. A szövegezés filozófikusabb attitűdöt vett fel (Worth A Cent, Turn To Stone).








Dypsomaniaxe - One Too Many (1992)

Az első, teljesen női  "legénységet" felvonultató psychobilly csapat. Fizimiskájukon kívül zenéjükre is érdemes rávetni érzékszerveinket, mivel kifejezetten dallamos és pattogós hangokat produkálnak. A fehérnépre jellemző (Siren, Dangerous Liasions) és kevésbé jellemző témákról (Dypsomaniaxe, Bad Habit) értekeznek.








Asmodeus - Psycho On Hell's Request (1993)

Rengeteg harag ömlik az alkotásból, a hard rock és a heavy metal beütés rendesen kidomborodik a legtöbb nótában. Ilyen melódiákhoz a túlvilág népes szórakoztatóipara dukál (Bitchin' Biker, Night Of The Demon, Realm Of Death).