2013. március 23., szombat

Fanzine és könyv





Könyvek

Craig Brackenridge - Let's Wreck-Psychobilly Flashbacks From The Eighties & Beyond (2003)

 A szerző saját fiatalságának elregélésével mutatja be a psychobilly korai szakaszát.


Craig Brackenridge - Vinyl Dementia: The Psychobilly & Trash Record Guide / Part 1: 1981-87 (2004)


Tizenkét klasszikust mutat be ez a füzet, eredetileg fanzine formában jelent meg 1999-ben. Érdekes információkat tartalmaz az albumokról, és elérhetőségeiket is felsorolja.


Alan Wilson - Deathrow - The Chronicles Of Psychobilly (2005)


A Deathrow psychobilly fanzine összes száma (1993-2000) egy könyvben. A psychobilly esszenciája.


Craig Brackenridge - Hell's Bent On Rockin' - A History Of Psychobilly (2007)


Egy lazább szerkezetű psychobilly lexikon, amely a kezdetektől napjainkig bemutatja az együtteseket, a külsőségeket és az életstílus többi velejáróját.


Craig Brackenridge - Psychobilly (2009)


Egy regény, amely hőse egy psychobilly, Harry Powell. Szex, szesz, wrecking, verekedések. Röviden és tömören. A borítón Russ Surfer látható a The Highliners-ből.


Fanzine

Psychomania


Jelenleg is létező német psychobilly fanzine. 2006 óta hét szám jelent meg, a hatodik óta angolul is.
Drótposta: psychomania666 kukac gmx pont de


Őpondrósága



"Első" magyar psychobilly fanzine (Valójában a Búváritalt nevezhetjük elsőnek). 2010 elején indult, azóta öt szám jelent meg.

Drótposta: nyugulun kukac gmail pont com


The Crazed


A nyolcvanas évek közepén szerkesztette Paul W. Angliában, négy számot ért meg, főleg interjúkat tartalmazott.

Dog Eat Robot


Olasz psychobilly fanzine, a Generation Mongoloid énekese, Mauri készíti.
Drótposta: dogeatrobot kukac hotmail pont it

Little Weird Fanzine


Német nyelvű kiadvány, amelyet három fiatal psychobilly vet papírra.
Drótposta: a_little_weird kukac gmx pont de

Satanic Hillbilly

Német fanzine angol nyelven, amelyet Axel Gleseking gondozott. Főleg a zenekarok és a psychobillyk mindennapjainak bemutatására fókuszált.







2013. március 22., péntek

Termites - A termeszek terrorja




1985-ben léptek színre a skóciai Kilmarnockban, Kenny Mitchell (ének), Scott Ballantyne (gitár), Ewin Murray (dobok) és Gerry Doyle (basszusgitár) alkották a rémes négyest. A városkában népszerű volt a psychobilly, így több együttes is itt székelt (a The Longhorns például sokat segített nekik a világ megrontásában). A zenekar hírhedt volt agresszív és gyakran tömegverekedésbe fulladó műsoráról. Ennek ellenére 1987-ben a Devil Call titulusú daluk felkerült a Gipsy Girl című válogatásra, majd 1988-ban a Raucous Records segedelmével egy négyszámos kislemezük is megjelent The Termites néven. Pár külföldi fellépés után belekezdtek Overload című albumuk felvételébe, amely verekedésekkel tarkítva telt, de 1989-ben a Link Records gondozásában sikerült kiadni. 1990-ben kilépett az énekes, majd 1991-ben feloszlottak. 2005 végére sikerült összeszedni a szétszéledt tagokat, és egy új bőgőssel, Matt Blackkel álltak neki turnézni. 2006-ban egy ötödik tagot is soraik között köszönthettek, John Fiddles hegedűst, aki feloszlásuk előtti utolsó koncertjükön is játszott. 2008-ban kijöttek Kicked In The Teeth nevezetű nagylemezükkel. 





Sunny Domestozs - A Domestos éber őrei





Münsterben pattant ki a két vicces figura, Tex Morton (gitár) és Ossi Münning (dob,ének) fejéből eme zenekar ötlete, harmadikként Manni Feinbeint is bevették, hogy kezelje a nagybőgő nyughatatlan húrjait. Nevük a mindenki által ismert Domestos háztartási vegyszerből ered, amellyel előszeretettel locsolták a német psychobillyk pendelyüket.
1985-ben megjelent bemutatkozó albumuk, a Barkin' At The Moon, amelyben Götz Alsmann orgonista is közreműködött pár dal erejéig. 1986 elejétől egy leányzót, Jenny Zylkát alkalmazzák eme hangszer megszólaltatására. Különös hangzásuk miatt hamar népszerűek lettek, de 1988-tól Tex Morton a Mad Sin zenekar sorait színesítette, helyét Teddy Conetti vette át, majd 1990-ben feloszlottak. 2005-ben az eredeti felállással újra felkapták a hangszereiket, és Playin' More Favourites néven egy kislemezt is kiadtak. 









Something Shocking - A fehérnép rózsaszín dala



Vannessa Pipe kobakjában született meg az együttes ötlete a nyolcvanas évek végén, amelyet eleinte Biffa & the Bacons néven ismerhetett a nagyérdemű. Emma belépésével Vannessa letette a bőgőt, és az éneklésre koncentrált. Doug Sheperd gitározott egy ideig a bandában, de hamarosan távozott a The Rattlers nevű zenekarba, és Mike, a DAG korábbi tagja vette át a helyét. Muzsikájuk a psychobilly és a hatvanas évek popzenéjének keveréke volt, valamint ők számítottak az egyik első formációnak, amely női énekest vonultatott fel. Felléptek az éra nevesebb zenekaraival (Guana Batz, Klingonz, Restless stb.), és 1991-ben Pink címzetű nagylemezüket is kiadták a Fury Records jóvoltából, de teljesen váratlanul három hónappal az album megjelenése után feloszlottak.



The Sharks - Cefreszagú cápák




A zenekart a 70-es évek végén hozta létre Alan Wilson, aki gyerekkora óta rajongott a rockabillyért. 1980-ig Dixie Rebels néven működtek, ezután vették fel jelenlegei nevüket is. 1982-ben változott a felállás, Steve Whitehouse lett a bőgős, Paul 'Hodge' Hodges pedig a dobok mögött foglalt helyet. 1982-ben, két hét alatt felvették első, Phantom Rockers című albumukat, amelyet az ekkor még újoncnak számító Nervous Records vett gondozásába. Bár a lemez jól fogyott, egy hollandiai rádiós szereplés után hamarosan feloszlottak. First And Last titulussal ki is adta a Nervous ezt a hanganyagot.
Tíz éven keresztül a tagok saját terveiket szövögették, Alan hangmérnök lett és Western Star néve saját stúdiót nyitott, Steve a Frenzyben folytatta.
1993-ban Alan a Frantic Flinstones-nak segédkezett egy nagylemez felvételében, amikor a gordonos, Gary Day felvetette a The Sharks újraindítását. A tervből valóság lett, és a zenekar hamarosan turnézni kezdett, valamint Recreational Killer címzetű korongjukat is kiadták. 1995-ben Steve Whitehouse visszatért, s közben a Bitch Attack és Ruff Stuff nevezetű kislemezek is napvilágot láttak. Gary Day és a többiek útja még nem vált el, Gazmen néven muzsikáltak tovább. Colour My Flesh és a Sir Psycho már az eredeti legénység kezei közül került ki, emelett számtalan válogatáson is szerepeltek. 1996-ban a dobverőket Ben Cooper (Restless) vette kézbe, majd pár év múlva Carl Parry (Frenzy) követte őt. Bár terveztek Apex Predator néven egy újabb alkotást, de végül csak egy válogatást adtak ki. Hivatalosan nem oszlottak fel, de 1999 óta nem koncerteznek aktívan. 2011-ben Screaming Lord Sutch tiszteletére kiadtak egy lemezt Songs From The Sarcophagus címmel. 



Mad Heads - A keleti szomszéd elmebaja





1991-ben vágtak bele a muzsikába, amely ezek az időkben teljesen ismeretlen volt Ukrajnában. Eleinte Vagyim Krasznukij (gitár-ének), Vlagyimir "Sztalik" Sztalinskij (nagybőgő) és Roman Sarkevics (dobok) alkotta a zenekart, hamarosan feltűntek a The Rage Team című psychobilly válogatáson.
1994-ben a gordon legjobb barátja Sztaniszlav Liszovszkij lett, amíg a hupákolással Bogdan Ocseretyanij kezdett foglalkozni. 1996-ban első nagylemezük, a Psycholula is megjelent a Crazy Love Records-nál, és Maxim Krasznukij váltotta Liszovszkijt. 1998-ban a Calellában megrendezett Psychobilly Meeting nevezetű rendezvényen is tiszteletüket tették.
Zenéjüket a punk és a neorockabilly keverékeként jellemezték. További három albumot is kiadtak (Mad(e) In Ukraine - 1998, Naked Flame - 2002, Contact - 2003), 2004-ben nevet változtattak Mad Heads XL-re, valamint a zenekar fúvósokkal is bővült. 





Long Tall Texans - Hosszú vágás a dobozból





Mark Carew (bőgő,ének), Mark Denman (gitár) és Bill Clifford (dob) szülte meg a zenekart 1984 januárjában, hogy a psychobilly és a ska mellé tömény humort is keverhessenek. Eleinte a Meteors és a King Kurt előmuzsikusai voltak, 1985 augusztusában Anthony "Theo" Theodotu lett az új dobos. Felvételeik a Zorch Factor válogatás első részén tűntek fel először, és hamarosan a Razor Records vette gondozásába a banda műveit. 1987-ben megjelent egy mini-albumuk, a Los Me Boleros, és egy nagylemezük, a Sodbusters is. 1991-ben Denman kilépett, így a gitáros posztot több ember is megjárta (pl. Doug Sheperd a Rattlers-ből). A banda jelenleg is létezik, azóta több mint kilenc albumuk jelent meg. A mulatságaik eseménydúsak, Carew egyszer olyat rávágott a bőgőjére, hogy manapság is szétesik néha. 












Frantic Flintstones - Bűnös móka




A psychobilly második hullámának hírhedt bandája, Gavin "Chuck" Harvey énekes és Toby Griffin dobos (Coffin Nails, The Meteors) fektette le az alapokat 1986-ban, bőgősnek Clive Howlingot találták megfelelőnek, a gitáros Rick névre hallgatott. 1987-ben Griffin és Rick kilépett, helyüket Monkey Gunning és Neil "Nodger" Smith vette át.
Ebben az évben bejárták az Egyesült Királyságot, Chucknak szívrohama volt, Gary Day személyében új bőgős. 1987-ben megjelent első hanganyaguk a Bedrock című kislemez, majd 1988-ban az A Nightmare On Nervous nagylemez, amely a UK Independent Album Charts-on a tizenkettedik helyig jutott. Újfent zenészt váltottak, Jonny "Pug" Peet lett a gitáros.
Még ebben az évben a Link Records segítségével Chuck Flintstone presents... titulussal egy leányvállalatot alapított, amely harmincöt lemezt ki is adott. Egy kis börtön után, 1992-ben Alan Wilsonnal dolgozott, aki később gitárosként is beszállt az együttesbe.
Irdatlan mennyiségű korongot adtak ki a mai napig töretlen lendülettel. Chuck Harvey élete pedig legalább annyira morbid, mint Sparky kollégájáé. Betöréssel és csalással is foglalkozott, előbbinél ismertetőjegye volt a helyszínen hagyott játékmackó és emberi ürülék. 



Es-Feiv - Az új vérmérgezés




Eredetileg punk zenekarnak indult a formáció Patrick van Reijn gitáros ötlete alapján 1980-ban. Paul basszusgitározott, Dirk énekelt és Henk a dobokat verte. 1982-ben Henk kilépett, Paul vette át az ütõket és Jeroen Kruiswijk lett a basszusgitáros, de két év múlva a banda feloszlott. 1986-ban egy Ramones tribute turné erejéig összeálltak, de 1987-ben ismét elváltak az útjaik. 1988-ban már psychobilly együttesként tértek vissza Patrick (gitár), Jeroen (nagybõgõ) és Dennis (dobok) alkotta felállással. Egy hónap múlva felvették a Nous Nous Ok címû kislemezüket, amelybõl csak 500 darab készült. Hamarosan Dennist Jeroen öccse, Arjan váltotta, aki korábban a Toxaemiában is dobolt. Jó pár koncert után a KIX4U kiadó szerzõdést kötött velük és 1989-ben megjelent elsõ albumuk, a Cows In Motion. Patrick kilépett, mivel munkájával nem tudta összeegyeztetni a zenélést, helyét Tom Van Houten vette át. Bár elkezdték készíteni új lemezt Johnny’s Neighbourhood néven, rövidesen feloszlottak. 2008-ban újra összeálltak és koncertek mellett egy újabb albumot is terveznek.




Coffin Nails - Körmös a koporosókészítőknek





1985 nyarán alakult a zenekar Gra (nagybõgõ), Toby (dobok), Tony (ének) és Humungus (gitár) közremûködésével. Pár koncert után a Klubfoot színpadán találták magukat, de Toby távozott a Meteors-ba és helyét Dave Ward vette át. Hamarosan Tony is kilépett, így az énekes szerepét Dave vette át és Smurf lett az új dobos. 1987-ben kijött elsõ albumuk, az Ein Bier Bitte a Nervous Records jóvoltából és elsõ európai turnéjukat is megejtették.
1988 februárjában Dave kilépett és Humungus lépett a posztjára. Az új formáció töretlen sikerét jelzi, hogy 1988 végén a Link Records kiadta Fistful of Burgers címû nagylemezüket, amely második volt a sorban. 1989-ben újabb tagtól, Gratól váltak meg, mivel a metál bandájával volt inkább elfoglalva, az új nagybõgõs Scott 'Mad Man' Milsom lett, aki merõben új hangzás adott az együttesnek. Smurf is távozott nemsokára ska zenekara miatt és az õt váltó Fraddy is csak Live & Rockin' felvételéig maradt. Egy nappal egy jelentõsebb német fesztivál elõtt ment le, így a lóhalálában beszervezett Nasser Bouzida (A Loafers dobosa) vette át az ütõket és az odaút alatt tanulta meg a számokat hallás után. Állítólag az egyik legjobb koncertjüket adták ennek ellenére.
Ezután visszatértek a Nervous Records-hoz és ki is adták a Who's He? névre hallgató albumukat 1991-ben, amelyet sokan a legjobbnak tartanak. 1993-ig koncerteztek, majd passzívvá vált az együttes, de hivatalosan nem oszlottak fel. 1996-ban újra aktívak lettek, de 'Grandpa' Neil Fisher dobolt és Scott már basszusgitáron játszott. Számtalan koncert után Nasser segedelmével az ötödik albumuk, a Wreckers Yard is megjelent a Greystone Records-nál 1997-ben. 2001-ig Pip verte a bõröket és sok fellépésük volt, de az Out For The Weekend albumon újra Nasser zenélt és Scott felválta használta a basszusgitárt és a nagybõgõt. 2002-ben Clive belépésével kialakult egy aránylag stabil felállás, majd 2003 a Hard As Nails, amíg 2004-ben egy best of válogatás, a Lets Wreck - The Gravest Hits is napvilágot látott, ezek a lemezek már Európán kívül is komoly példányszámban keltek el. 2005 és 2008 között turnékkal voltak elfoglalva Európában és a tengerentúlon, 2009-ben pedig a legújabb anyagukat, a The Dead Don't Get Older címre hallgató korongot készítették, valamint Clive helyét Kris Rock-It foglalta el.





Broncats - Ősmacskák agyrémmel



1992-ben jött létre az együttes Spanyolországban Xabier "McGavin" énekes-nagybõgõs, Xabier "J.Roman" gitáros és Sam "Boiso" dobos segedelmével. Három demó után Európában koncerteztek a DAG, a Mad Sin és más neves psychobilly bandák társaságában. Bár ígéretes zenekarnak indultak, 1993-ban feloszlottak. Nevükhöz fûzõdik a Calella városában megrendezésre kerülõ psychobilly találkozó és fesztivál létrehozása is. Az utókorra Psychosoma néven egy albumot hagytak.








Banane Metalik - A banán brutális hámozói



1989-ban alakultak Franciaországban, de 1992-ig csak belföldön koncerteztek. 1992-ben Sanglantes confessions néven megjelent egy demójuk, amely külföldön is ismertté tette õket és egy európai turnét is bevállaltak. 1994-ben kiadták elsõ albumukat Requiem de la dépravation címmel, így már a világ távoli pontjain is szembesültek a rémek a munkásságukkal.
1995-ben feloszlottak, majd 10 év szünetet követõen, 2005-ben álltak újra össze, valamint a Sex, Blood And Gore'n'roll nevezetû nagylemezüket is összehozták. 2008-ban megjelent harmadik korongjuk, a Nice To Meat You. A tagok (Ced 666: ének, Bananium, Boris : gitár, Greg: dobok, Éric: nagybõgõ, Sushie: színpadi táncoslány) megjelenése leginkább egy gore horror látványvilágát idézi, mûfajukat is gore 'n' roll -ként definiálják.


Bang Bang Bazooka - Búelhárító puféták


1987 januárjában Marcel Hoitsema (ének,gitár), Jean-Francois Besson (vokál,gitár), Bart Gevers (bőgő) és Rene Van Iersel (dob) úgy gondolta a hollandiai Eindhovenben, hogy ideje belecsapni a húros hangszerek érzékeny lelki világába. 1988 tavaszán ezt meg is hálálták a muzikális eszközök, Bang Bang Bazooka címmel a Count Orlok Records-nál megjelent első nagylemezük. Mellékhatásként Európa több országában is turnéztak. Következő korongjukat, amely a True Rebel nevet kapta a keresztségben, Arno V.D. Wassenbergnek ajánlották (a zenekar segítője és barátja), aki autóbalesetben hunyt el. 1994-ben elváltak útjaik, de 2004-ben összeálltak megint a bőgős kivételével, aki a Peter Pan Speedrock nevezetű formációban játszott. Őt Karel Panjer pótolta. 2007-ben a Hell Yeah!!! titulust birtokló alkotásuk is napvilágot látott. A mű keveréke a country, psychobilly és rhythm 'n' blues műfajoknak, amely egyes vélemények szerint kivételes hangzást tulajdonít neki.









Astro Zombies - Űrbéli üszkös ügynökök



1996-ban három dijoni borkedvelõ hozta létre a bandát, amely hamarosan népszerûvé vált, így 1998-ban a P. Paul Fenech által alapított In Heaven stúdióban felvették elsõ, The Astro Zombies are Coming névre hallgató albumukat (egy évvel korábban a Banana Juice-nál már felvették egyszer).

2000-ben a következõ nagylemezüket (Control Your Minds) vették fel a Crazy Love Records-nál, valamint elsõ albumukat is újrakiadták. Ezután pár év koncertezés és turnézás következett, majd újfent stúdióba vonultak és 2003-ban a Raucous Records által megjelent a harmadik korongjuk is Mutilate, Torture, And Kill néven. 2004-ben a nagybõgõs poszton csere történt, Fantomas lett az új gordonos, aki korábban a Frantic Flinstones és a Kings Of Nuthin' zenekarokban tépte a húrokat. 2007-ven a dobos Gaybeultõl váltak meg, Markus vette át az ütõket, valamint Burgundy Livers néven kiadtak egy felvételt.
2008-ban elsõ kiadásaik reneszánszukat élték, így a Crazy Love Records újra kiadta õket extra dalokkal megtoldva, valamint egy legjobb számokból álló válogatás is megjelent a mexikói Bam Bam Records gondozásában. Hamarosan már negyedik albumukat, a Convince Or Confuse -t vették fel és egy újabb tagot köszönthettek az együttesben, Mark Carew bõgõst, a Long Tall Texans frontemberét.




2013. március 21., csütörtök

Zenevermek eme kerek tetemek? XV.


The Boozehounds – Tales Of Blood (2005)


Kellemes és lágy zörejek jellemzik, amelyek néhol már egy csöppet közhelyesek is (Unholy, de némelyik nóta (Evil Sofa Cushion, Ballad Of The Bollocks) szövegezése feldobja az alkotást.










Rezurex - Beyond The Grave (2006)


Irodalmilag fájdalmasan sablonos, de a melódiák terén akadnak ideiglenesen élvezhető művek (Devil Woman From Outer Space, Don't Mess With Me).











The Silver Shine - Don't Trust The Girl With The Chainsaw (2007)



A hazai muzsikusok "legpsychobillybb" korongja, ami a saját munkásságukat illeti. Bár a szokásos témák itt is fellelhetőek (Burning Dices, Murder In The Liquor Store), a feldolgozások (Mercy, Ha Egy Pisztolyt Kaphatnék...) és az ötletes címadó dal (Don't Trust The Girl With The Chainsaw) jó helyen ostromolja a dobhártyánkat.








Sir Psyko & His Monsters - Zombie Rock (2008)


A hőskort felidéző lények szerzeményeinek garmadájára a idők hajnalán gyakran sütötték rá az aktuális elit (Nekromantix, DAG stb.) másolásának bélyegét, de a legtöbb "naggyal" ellentétben az ő dallamaik (Human Hunter, Voices) a legállatiasabb ösztönöket hozzák felszínre, a titkuk valószínűleg a zenei tudásuk sokszínűségében rejlik. Üröm az örömben, hogy a poétikát elhanyagolták (Zombie Rock, Love/Hate).








The Holy Hack Jacks - Who The Fuck Is Curly? (2009)


A főorgánum és a hangszerek olyan elegyet alkotnak, amely egy időre az ínyencek lejátszójába ragasztja a lemezt. A titulusból induló mocskosság a hanghullámokban is megmarad (Fuck Off, Hack You Down, Nightmare).








The Frogs - Revenge Of The Frogs (2010)


Hosszú évek után egyre több zenekar tér vissza az "ódivatú" zajokhoz és az infantilizmushoz (Lick My Back, Kaulpuappenkrew), amelyek nélkül ez a műfaj csak izzadságszagú emberkedésnek tűnne.











The Hellfreaks - Hell, Sweet Hell (2010)


A banda élén tevékenykedő leányzó hangja meglehetősen megosztja a fülüket hegyező lényeket, a psychobilly modernebb vonalát preferálók "erélyesen odateremtőnek", az oldschool szekció pedig zeneileg túl idegennek tartja. Minden esetre több számuk mondanivalója ötletes (Paperweight) és átgondolandó (We Prefer). 



Zenevermek eme kerek tetemek? XIV.

 Lucky Devils – Black With Flames (2003)


Kuriózumként tekinthetünk rá, elsőre modern rockabillynek tűnik, amely átcsap néhol psychobilly öblébe, de az itt-ott felhangzó "vendéghangszerek" (szájharmónika, hegedű) groteszk légkört teremtenek az alkotásnak.








Celtix - So Nice To Be Wicked (2003)


A rögtönható audiovizuális benyomások alapján a muzsikusok a kilencvenes évek psychobillyjére utaznak több-kevesebb sikerrel. Az énekes orgánuma néhol kikezdi a dallamot (és a vokál némelyik dalban jobb), de ez teszi fel a hóhérra csuklyát (Vade Retro, So Nice To Be Wicked).









Monster Klub - Inside (2003)


Szeleburdisága ellenére van benne egy véka nyugalom, bár muzikálisan és lírailag kevésbé ötletes. Az énekhang ad az egésznek egyfajta infantilis tébolyt (Something's at My Door).










Mad Mongols - Revenge Of The Mongoloid (2004)


Elsőre kulturális sokként is hathat, mivel japán jokulátorok míve. A muzsikájuk teljesen más életfelfogást tükröz (Moral Unification). Szóval fülre!










Robotix - Wrakobill (2004)


"Régimódi" psychobilly lengyelesen előadva. A krakowiak eszelős formája ilyesmi lenne (Śmiercionośny poranek).